|
2.Álláskeresési praktikák Álláskeresési praktikák munkanélkülieknek
I. rész: Önéletrajz írás
A keresés helyett egyre inkább a "találás", a siker kerüljön a fókuszba. Az első két részben körbejárjuk, hogy mivel (önéletrajz, motivációs levél), illetve hogyan lehetsz a munka-találásban tudatosabb és hatékonyabb. A harmadik rész pedig már arról szól majd, hogy ki az, aki keres és tudja-e, hogy mit is keres? Ha ugyanis céltalanul, önmagad, a vágyaid és képességeid ismerete nélkül keresgélsz, hogyan találnád meg álmaid munkáját?
De kezdjük az első lépéssel, az önéletrajzírással. Az internet világában sokan azt gondolják, manapság már az önéletrajz – és motivációs levél megírása senkinek sem okoz gondot, ezt a részt akár át is ugorhatjuk. Sajnos a tapasztalat azonban nem ezt mutatja. Képzettségtől függetlenül napi szinten találkozom olyan önéletrajzokkal, melyek az alapvető normáknak sem felelnek meg. A célunk ugye az, hogy a potenciális munkaadó érdeklődését felkeltsük, pozitív benyomás alakuljon ki rólunk és lehetőséget kapjunk arra, hogy behívjanak állásinterjúra. Éppen ezért lássuk, mi az, amire mindenképp oda kell figyelni.
- A forma: Átlátható, vázlatos, lényegre törő, fényképpel ellátott. Ne írjunk kisregényt, az interjún lehetőségünk lesz kifejteni tapasztalatainkat, képességeinket. Használhatjuk nyugodtan az Europass-formátumot, mely még mindig elfogadott. A helyesírási hiba viszont nem! A lényeg, hogy rövid (1-2 oldal), jól strukturált önéletrajzot készítsünk.
- A fénykép: Ha nincsen aktuális – ahogyan régen hívtuk személyi igazolvány – képünk, érdemes felkeresnünk egy fotóst. Kerüljük a nyaralós, esküvői vagy családi képeket, melyekről kivágtuk a fejünket. Ez nem túl professzionális, lássuk be. Ahogyan az sem, ha egyáltalán nem teszünk fényképet a CV-re. Az első benyomás nagyon fontos, ez pedig álláskeresésnél a fénykép és az általunk írtak alapján alakul ki a munkaadónál. Nem modelleket keresnek feltehetőleg, ne aggódjunk emiatt. Készíttessünk egy friss, kedves, mosolygós képet és bátran használjuk.
- A tartalom: Figyeljünk oda, hogy minden fontos személyes adat (név, születési dátum, lakcím, telefon és e-mail elérhetőség) szerepeljen az önéletrajzunkban. Ha esetleg nincsen privát e-mail-címünk, csak céges, ma már pár perc alatt készíthetünk. Lehetőleg kerüljük a becenevekből álló címeket, a cuncimókus@gmail.com nem biztos, hogy jó benyomást kelt. Helyette készítsünk egy, a vezeték- és keresztnevünkből álló címet.
A CV mindig tartalmazza továbbá a végzettséget, tanulmányokat, szakmai tapasztalatot (lehetőleg időben visszafelé haladva), a nyelvtudást, a számítógépes ismereteket, az egyéb készségeket, személyes jellemzőket.
Ne vesszünk el a részletekben! Azokat a szakmai tapasztalatokat emeljük ki, amelyek az álláshirdetés alapján a megpályázott pozíció szempontjából relevánsak. Dicséretes, ha az általános iskolában nyertünk a szavalóversenyen, de ha az adott pozíció esetében ez nem lényeges, és amúgy is eltelt már azóta 20 év, akkor ezt az információt hagyjuk inkább ki. Nem magunknak, hanem a potenciális munkáltató írjuk az önéletrajzot.
Ne állítsunk valótlan dolgokat magunkról, hiszen az az interjún, vagy a próbaidő alatt úgyis kiderül. Ha picit megkopott már az a nyelvtudás, mert az utóbbi időben nem használtuk, vagy nem ismerjük azt a bizonyos számítógépes programot, akkor ne írjuk az ellenkezőjét. A legtöbb helyen tesztelik. Se túl, se alá ne becsüljük magunkat! Legyünk tisztában az értékeinkkel, tudásunkkal és képességeinkkel! A korunk sem szégyen, az pedig főleg nem, ha gyermekeink is vannak. Lehet, hogy bizonyos helyeken hátrányból indulunk miattuk, de ezeket sem ajánlott letagadni.
- A motivációs levél: Rengeteg mintát találunk az interneten, itt viszont azt javaslom, óvatosabban másoljuk a sablonszövegeket. Ezeket ugyanis már szinte minden HR-es kívülről tudja. A levél tükrözze a személyiségünket, legyünk inkább egyediek, fogalmazzunk itt is röviden (kb. fél oldal terjedelemben), tömören. A motivációs levél nem az önéletrajz kifejtett verziója, ne azt meséljük el, ami már az önéletrajzunkban is szerepel. Derüljenek ki belőle erősségeink, elért eredményeink, céljaink és a motivációnk. Három fő eleme: hol találtuk az állásajánlatot, miért pályázzuk meg, és miért tartjuk magunkat a legalkalmasabbnak a munkára, vagyis miért minket hívjon be interjúra a munkaadó.
Végül, de nem utolsó sorban: mindig alaposan olvassuk át az álláshirdetés szövegét és ehhez igazítsuk az önéletrajzunkat és motivációs levelünket, valamint azt is, hogy milyen iratokat (bizonyítvány, nyelvvizsga másolat, esetleg erkölcsi bizonyítvány stb.) kell még becsatolnunk. Ha a fizetési igényt is kérik megjelölni, tedd meg, lehetőleg egy "...-tól ...-ig" intervallumban.
Ne feledd, kb. 10-15 másodpercet tölt első körben a kiválasztást végző személy a pályázati anyagoddal! Megéri neked egy "picivel" több időt fordítani az elkészítésére!
II. rész: Hol és hogyan?
Témánk az álláskeresés. Abban szeretnélek támogatni, hogy a keresés helyett egyre inkább a "találás", a siker kerüljön a fókuszba. Az első két részben körbejárjuk, hogy mivel (önéletrajz, motivációs levél), illetve hogyan lehetsz a munka-találásban tudatosabb és hatékonyabb. A harmadik rész pedig már arról szól majd, hogy ki az, aki keres és tudja-e, hogy mit is keres? Ha ugyanis céltalanul, önmagad, a vágyaid és képességeid ismerete nélkül keresgélsz, hogyan találnád meg álmaid munkáját?
Miután az önéletrajzunkat és motivációs levelünket elkészítettük, felmerül a kérdés, hogy mit is kezdjünk velük. Kinek, hová, hogyan küldözgessük? Hol találjuk meg azt a bizonyos munkahelyet? Ez alkalommal ezt nézzük meg alaposabban.
Mindannyian tudjuk, milliószor hallottuk, hogy válság van, szinte lehetetlen munkát találni, 45 év felett, vagy kétgyermekes anyukaként már szóba sem állnak velünk stb. stb. Ezeknek és az egyéb rémtörténeteknek bár van valóságalapja, ám azt látnunk kell, hogy bizony azzal nem jutunk előbbre, ha csak panaszkodunk, keressük a kifogásokat, a nehézségekre figyelünk és közben meg nem teszünk semmit. Igen, tény, nehezebb, tovább tart általában az álláskeresés, mint mondjuk 7-8 évvel ezelőtt, de próbáljunk meg a célunkra fókuszálni, arra, amit szeretnénk, ahelyett, hogy csak a negatívumokkal foglalkoznánk. Van körülöttünk azért sok pozitív példa is, ami megcáfolja az általános hiedelmeket. Tehát igyekezzünk belső tartalékainkat, erőnket mozgósítani és lelkesen belevágni. Kezdjük el a keresést. De hol?
Az első, ami eszünkbe jut, az internetes állásportálok, ahol nekiállhatunk a hirdetések böngészésének. Érdemes feltöltened ezekre is az önéletrajzodat. Sokan több száz helyre elküldik a pályázatukat, hátha a nagy számok törvénye alapján valamelyik bejön. Azt azonban tudnod kell, hogy nem minden hirdetés mögött áll valós állás, előfordulhat, hogy egy-egy munkaközvetítő vagy fejvadász cég csak az adatbázisába gyűjt embereket. Azt is el kell fogadnod, hogy egy-egy hirdetésre manapság akár 700-800 önéletrajz is beérkezik és bizony rengeteg helyről vissza sem jeleznek. Ez ne szegje kedved, ha 2-3 hétig semmi válasz nem érkezik, valószínűleg nem ez lesz a te helyed.
A kapcsolatrendszer mozgósítása a másik, ami rögtön előtérbe kerül, ha munkát keresünk. Lehetőleg minél tágabb körben próbálkozz, ne csak a szűk baráti társaságtól, családtól próbálj segítséget kérni. Nem tudhatod, ki hall éppen valamit, ami neked jó lehet, bátran keresd meg a távolabbi ismerősöket is.
Ahogyan azokat a cégeket is, ahol lehet, hogy éppen nem keresnek új munkatársat, de ettől függetlenül nyugodtan küldd el az önéletrajzodat, vagy regisztrálj a vállalat honlapján keresztül adatbázisukba. Lehet, hogy egy hónap múlva lesz szükségük valakire, pont rád. A megüresedett pozíciók töredéke kerül ugyanis csak meghirdetésre.
Válassz ki néhány céget, ahol szívesen dolgoznál és lépj, érdeklődj.
Ma már szinte az összes budapesti és vidéki egyetem szervez állásbörzét, amely szintén kiváló lehetőség a kapcsolatépítésre, az önéletrajzod és önmagad "eladására", hiszen ezeken a rendezvényeken számos cég képviselteti magát. A legnagyobb, intézményektől független HVG Állásbörzén a mintegy 25.000-nyi (!) állásajánlat mellett számos szakmai program, workshop, illetve tréning segít a sikeres munkatalálásban.
Járj nyitott szemmel, sosem tudhatod hol és mikor jön szembe veled egy lehetőség. A hatékony álláskeresés sok időt és energiát igényel, egy részmunkaidős állásnyit mindenképpen. Tudd, hogy mit szeretnél, próbálj célirányosan keresgélni, és lehetőleg minél több csatornán keresztül. Küldd, hívd, menj, "nyomulj"! Bízz magadban, a szakmai tudásodban, képességeidben, mert akkor tudod magad hitelesen képviselni. Figyeld meg, milyen érzésekkel, gondolatokkal ülsz a gép elé, olvasod a hirdetéseket és küldöd az önéletrajzodat. Már eleve nem is hiszel benne, hogy bármit találsz? Unod? Eleged van? Vagy elküldöd ugyan a pályázatodat, de ott van benned a lemondás, hogy úgysem sikerül?
Mi mindent gondolsz közben magadról? Szeretnél munkát találni, de tudat alatt rettegsz, hogy mi lesz, ha behívnak? Ha kiderül, hogy nem vagy elég jó?
Mindezek gátolják, hogy megtaláld azt, amit szeretnél. Minden félelem, negatív energia ellened dolgozik. Lehet szuper az önéletrajzod, ha tele vagy önkételkedéssel, félelemmel, gáttal, amikkel saját magad sikerét akadályozod. Figyelj ezért befelé is, ismerd fel az önkorlátozó hiedelmeidet!
Ha pedig már eleged van, úgy érzed reménytelen a helyzet, inkább tarts egy-két napos szünetet és ne foglalkozz az álláskereséssel! A görcsös akarás helyett jöjjön egy kis lazítás, töltődés, akár egy séta, egy kellemes fürdő, vagy nézd meg kedvenc vígjátékodat. A lényeg, hogy a belső motiváció, lelkesedés ismét visszatérjen.
Bízz magadban és a sikerben! A sikerhez ugyanis mi kell? Persze egy jó önéletrajz, na meg hogy tudd, mit szeretnél, legyen világos a célod, és legyél tisztában azzal is, aki keres. Vagyis önmagaddal. Erről szól majd a 3. rész.
III. rész: Ki vagyok és mit szeretnék??
Az első két részben körbejárjuk, hogy mivel (önéletrajz, motivációs levél), illetve hogyan lehetsz a munka-találásban tudatosabb és hatékonyabb. A harmadik rész pedig már arról szól majd, hogy ki az, aki keres és tudja-e, hogy mit is keres? Ha ugyanis céltalanul, önmagad, a vágyaid és képességeid ismerete nélkül keresgélsz, hogyan találnád meg álmaid munkáját?
A sikeres munkataláláshoz elengedhetetlen az önismeret, hogy tudd, ki vagy és mit szeretnél. Az álláskeresés során megjelenő önkételkedéseket, félelmeket, illetve az önkorlátozó hiedelmek gátló szerepét már a sorozat 2. részében említettem. Nagyon fontos, hogy ezeket jól ismerd, ahogyan természetesen az erősségeidet, képességeidet, esetleges hiányosságaidat. Legtöbben inkább alul értékelik magukat, de előfordul a másik véglet is. Hiába akarsz balett-táncos vagy úszó világbajnok lenni, ha elmúltál már 30 éves és most kezdenél el megtanulni táncolni, vagy úszni. Semmi sem lehetetlen, de azért lássuk be, kisebb az esély, hogy ez lesz a te utad.
Nem árt, ha van fogalmad a betöltendő állásról, van egy kis pályaismereted. Főleg pályakezdőként érdemes több területet is kipróbálnod, hogy jobban megismerd magad. Ha nem igazán bírsz egy helyben ülni, a monotonitástól kiráz a hideg, akkor egy adatrögzítő munka nem a legmegfelelőbb neked. Bizonyos pozíciókkal együtt jár az éjszakázás, a hétvégi, vagy akár ünnepnapi beosztás, az egész napos állás/ülés, szabadtéri munkavégzés. Ezekkel ne csak akkor szembesülj, ha már felvettek.
Egyik pozíció sem jobb, vagy rosszabb, mindegyikre szükség van. Szerencsére mindannyian különbözőek vagyunk, más kompetenciákkal, prioritásokkal, mindenki megtalálhatja azt, ahol ki tud teljesedni. Csak tudd, hogy te milyen típus vagy, neked mi a fontos, mit szeretsz, mi motivál és mi nem.
Van, aki szabadságra, kötetlen munkaidőre vágyik, hogy a maga ura lehessen, míg más retteg a vállalkozói léttől, a jutalékos rendszertől, mert az számára a kiszolgáltatottsággal egyenlő. Belőle kiváló munkaerő lehet alkalmazottként, aki szereti, ha pontosan megszabják feladatait és az elvárásokat. Egy valamihez azonban már ne próbálj görcsösen ragaszkodni, mégpedig a "biztos munkahely" ábrándjához. Ma már nincsen biztos munkahely! Képessé kell válnunk a változásra, a folyamatos fejlődésre, az élethosszig tartó tanulásra.
Ha felteszik neked vagy te magadnak a kérdést, hogy milyen munkát akarsz, felejtsd el az alábbi válaszokat: "mindegy", "bármit", "bárhol". A tudatosság és teremtés szempontjából kell, hogy legyen a fejedben egy kép a célodról. Lehetőleg egy reális, megvalósítható, aktív cél. Ez utóbbi azt jelenti, hogy tenned is kell érte, nem az a célod, hogy majd valaki felfedez, majd csak úgy megtörténik veled a csoda. Bár a csodák sem kizártak, ha tudod ki vagy és mit akarsz, és a görcsös akarást is el tudod engedni. Akkor bármi megtörténhet.
Egyszer csak "véletlenül" megtalálnak azok a bizonyos emberek és lehetőségek, minden úgy alakul, ahogyan azt megálmodtad. De ez is mivel kezdődik? Egy álommal. A te álmoddal, és egy lépéssel.
Sajnos azt tapasztalom, hogy rengeteg embernek fogalma sincs arról, mit szeretne, csak azt tudja, hogy mit nem. "Utálom a munkahelyem, tudom, hogy többre vagyok képes, de...". "Érzem, hogy nem vagyok a helyemen, csak..." És jönnek a kifogások, a bizonytalanságtól való félelem. Igen, nem könnyű váltani, kilépni a biztosnak hitt, ámde "nemszeretem" munkahelyről és beleugrani az ismeretlenbe, a bizonytalanba. Felelőtlenül persze nem is ajánlom, hogy ott hagyj csapot-papot. De.
Nézd meg ki vagy te és mit szeretnél. Mi a te feladatod ebben az életben? Miben vagy te a legjobb? Merj álmodni! Sokan meg sem próbálnak abból megélni, amit szívesen csinálnak. Higgy magadban és találd, vagy teremtsd meg álmaid munkáját! Érezni fogod, ha megvan, ha ez az, itt a helyed, ez vagy TE. Ez az a bizonyos önmegvalósítás. Sok sikert!
"Az élet csupán egy lehetőség a fejlődésre, a virágzásra, arra, hogy valóban legyél. Az élet önmagában üres: ha nem vagy elég kreatív, nem tudod megtölteni beteljesüléssel. A szívedben ott van egy dal, amit el kell énekelned, egy tánc, amit el kell táncolnod, de ez a tánc láthatatlan, és a dalt még csak nem is hallottad eddig. Lényed legbenső magjában van mélyen elrejtve. A felszínre kell hozni, ki kell fejezni. Ez az "önmegvalósítás". De ritka az olyan ember, aki az életét növekedéssé változtatja, aki az életét az önmegvalósítás hosszú utazásává alakítja át, aki azzá lesz, akivé lennie kell." (Osho)
IV. rész: Hogyan éljük túl a munkanélküliséget?
Rengeteg ember rémálma, hogy váratlanul elveszíti a biztosnak hitt állását. Különösen akkor, ha sem lelkileg, sem anyagilag nincs rá felkészülve, és a több hónapos bevételkiesés súlyosan érinti őt és családját. A munkanélküliség megélése amerikai kutatások szerint a házastárs vagy valamelyik családtag halála, a válás, baleset és hasonló traumák után a nyolcadik legnagyobb lelki erőpróba az életben. Mi zajlik le ilyenkor bennünk és mit tehetünk?
Természetesen másképp éljük meg, ha mi mondtunk fel és megint másképp reagálunk akkor, ha elbocsátottak. Akár szerettük a munkánkat, akár nem, beláthatjuk, hogy életünk fontos szervezőelemét veszítettük el, mely identitásunk egy darabjának elvesztését is jelentheti. A munkavégzés és a munkahelyünk határozza meg életritmusunkat, rendszerességet és folyamatosságot biztosít a mindennapokban, ehhez igazodik az időbeosztásunk és életünk minden más területe. A társas kapcsolatok egy részét is a kollégák jelentik, akikkel megoszthatjuk örömünket, bánatunkat.
Aztán hirtelen ez a keret eltűnik, nincs miért reggel felkelnünk és ott találjuk magunkat a megszokott helyett az új, ismeretlen, ráadásul bizonytalan helyzetben.
Vannak, akik a felmondás miatt magukat vádolják, mások a főnököt, a munkáltatót, a válságot, a világot szidják. Az első fázisban düh, harag, kétségbeesés, elkeseredés, bűntudat, agresszió vagy szorongás, de akár gyász-reakció is megjelenhet. Sokan feleslegesnek, értéktelennek érzik magukat, önbizalmuk meggyengül, s ezek az érzések csak fokozódnak, minél tovább tart az állástalanság. Ráadásul a munkakeresés során szembesülniük kell a sorozatos kudarcélményekkel, visszautasításokkal, vagy épp azzal, hogy még interjúra sem hívják be őket sehová. Ilyenkor gyakori a hangulatingadozás, könnyen indul el valaki a lejtőn, a befelé fordulás, akár depresszió felé.
Abban, hogy egy ilyen traumát képes legyen valaki feldolgozni, túlélni, igen nagy szerepe van a családnak, a barátoknak és persze a társnak. A kezdeti sokk után biztosítsuk az álláskeresőt támogatásunkról, próbáljuk figyelmét a lehetőségekre irányítani, arra, amiben jó, erősítsük önbizalmát. Az önsajnálat, panaszkodás az elején és mértékkel belefér, de ne ebben legyünk elsődlegesen partnerek, mert ez nem vezet sehová. Ahogyan az sem, ha a munkanélkülivé vált személy egész nap otthon üldögél, már nem érdeklik a barátai, az eddigi közös programok. Főleg a férfiak élik meg nehezen, ha felcserélődnek az eddigi szerepek, és míg a feleség lett a fő kenyérkereső a családban, addig rá marad a mosás, vasalás, mosogatás, mondván, ő úgyis ráér egész nap, legalább csinál valamit. A napi rendszeres elfoglaltság nagyon fontos, de legyenek saját célok, tervek, programok, amik átsegítenek a nehéz időszakon.
Álláskeresőként nézd meg, mire, hogyan tudnád kihasználni az időd? Elsősorban a munkatalálás legyen a fókuszodban, naponta foglalkozz vele, böngészd a hirdetéseket, érdeklődj, tedd a lépéseket. Hidd el előbb-utóbb sikerülni fog, megvan már az a munkahely, az a pozíció, ami rád vár, csak még nem találtatok egymásra.
Figyelj oda, ha kezd teljesen átalakulni az életritmusod, amikor a fél napot átalszod, miközben a fél éjszakát meg ébren töltöd. Így sokkal nehezebben állsz majd vissza a régi kerékvágásba, ha ismét munkába kell járnod. Fontos, hogy mozdulj ki otthonról! Találj ki programokat, amik arra késztetnek, hogy reggel felkelj, felöltözz, rendbe hozd magad, emberek között legyél, érjenek külső ingerek. Számos – akár ingyenes – programlehetőséget, tanfolyamot, előadást találhatsz, de ha más nincs, akkor egy kis séta, sport, bevásárlás, ügyintézés, baráti találkozó is segíthet. Gondold át, mi mindenre mondtad anno, hogy szívesen megnéznéd, megtanulnád, csak nincs rá munka mellett időd. Akkor most itt a lehetőség, hogy elkezdj nyelvet, gépírást, számítástechnikát, bármit tanulni, átképezd magad, foglalkozz a hobbiddal. Egyrészt mindezek elfoglaltságot jelentenek, s már ez maga is jó érzéssel tölt el, másrészt fejlődsz, ami növeli az önértékelésed és az esélyed a munkaerőpiacon.
Ne a régi állapotot akard mindenáron visszaállítani, az elbocsátás egy új lehetőséget is jelenthet arra, hogy pályát módosíts, válts. Rengetegen járnak be nap mint nap úgy dolgozni, hogy nem szeretik a munkájukat vagy munkahelyüket, de mivel viszonylag jól elvannak az állóvízben, nem is akarnak vagy mernek maguktól változtatni. A biztos rossz még mindig jobb, mint a bizonytalan elven sokan még akkor sem lépnek ki a mókuskerékből, ha egyre erősebb bennük az érzés, nem itt van az ő helyük. Ilyenkor az élet meghozza a döntést helyettük és rákényszeríti őket arra, hogy átgondolják a dolgokat, s akár teljesen új irányba induljanak.
Vagyis míg az egyik ember azt gondolja, itt a világvége, nem kellek sehová, értéktelen vagyok, addig a másik azt mondja, nem véletlen, hogy ez így alakult, talán ideje lenne megnéznem, mihez kezdhetek még magammal, mit szeretnék, mi felelne meg személyiségemnek, vágyaimnak, lehetőségeimnek a legjobban.
Hiszen a munka, ahogyan fent említettem, igen fontos szerepet játszik életünkben. Nem mindegy tehát mit csinálunk, hová járunk be dolgozni. Az élet úgy hozta, hogy ismét a kezedbe került a döntési lehetőség. Használd ki, valósítsd meg azt, amit szeretnél! |
